Visszatérnek az Al-Dunára a szárnyashajók

Húsz év szünet után visszatérnek az Al-Dunára a turisták által egykor igen kedvelt szárnyashajók.

[MTI] A Vaskaput Belgrádból elindulva látni akarók nagy része a nyolcvanas években a Sirály nevű, szovjet gyártmányú szárnyashajókat választotta. Ezek egyrészt gyorsabbak voltak mint a parti, kanyargós úton haladó autóbuszok és személygépkocsik, másrészt a vízen haladó összehasonlíthatatlanul többet lát az Al-Duna kincseiből, mint az autózó.

Május 3-án folytatódik a szárnyashajózás - minden hétvégén, kétnapos túra formájában. Akik vállalkoznak rá, biztos nem fognak csalódni, mivel igen izgalmas időutazásban is részt vesznek. Belgrádból indulnak, s tőle alig 14 kilométerre, Vinca faluban már újkőkori települések maradványait láthatják. Következik utánuk a szendrői vár, Európa egyik legimpozánsabb vízparti erődje, amelyet a magyar történelemben is fontos szerepet játszott Brankovics György szerb fejedelem építtetett a XV. század első felében.

Aztán jókora ugrás vissza az időben, s Kosztolácnál meg lehet tekinteni Viminaciumnak, Moesia Superior római tartomány székvárosának - a hunok rombolták le 441-ben - maradványait. Lejjebb tőle Ráma XII. századi romos vára már a magyar-bizánci háborúságok korát idézi.

Veliko Gradisténél a turisták buszra szállnak, hogy ellátogassanak Szerbia egyik legértékesebb természeti kincséhez, az érintetlen környezetben 13 kilométer hosszan elnyúló Ezüst-tóhoz, amely a nyári napsütésben szemkápráztatóan csillogó víztükréről kapta a nevét.

Galambócnál az utazók kapkodhatják a fejüket, mert annyi a látnivaló. A Vaskapu, a több tíz kilométeres szűk folyószakasz bejáratánál ugyanis a Duna hétkilométeresre tágul, s annyira lelassul, hogy inkább tűnik tónak, mint folyónak. Rengeteg vízimadár úszkál rajta, a parton pedig ott magaslik Galambóc XIV. századi - gépkocsiból sokkal kevésbé látható - vára. Felső része hegycsúcson áll, alsó bástyái pedig a folyóból emelkednek ki.

Ezután már csak az egészen különleges - Lepenski Vir-i - újkőkori település, az egykor ott élők halszemű és halszájú bálványainak megtekintése, a két lélegzetelállító, függőleges sziklafalak határolta Vaskapu-szoros, a rajta keresztül utat vágató, a Dunán kora csodájaként kőhidat építtető Traianus római császár szintén csak a vízről látható táblája vár a kirándulókra. Hajójuk a Vaskapu-erőmű előtti Tekijéig viszi őket, s miután egy kladovói szállodában megalszanak, másnap visszaröpíti őket Belgrádba.