Rostonsültek fesztiválja Szerbiában - Az életforma elengedhetetlen része

Zarko Obradovic szerb oktatási miniszter még szinte be sem fejezte hivatalos megnyitó beszédét a rostonsültek hét közepén kezdődött leskovaci fesztiválján, a jeles ünnepnek már megvolt az első áldozata: Milos Rajkovicot kórházba kellett szállítani, miután egy óra leforgása alatt sikerült magába tömnie 200 csevapcsicsa nevű darálthúsrudacskát (valamivel kevesebb mint öt kiló húst), amit öt liter fröccsel öblített le. A mentőautó érkezése körüli kis közjáték sem vehette el azonban annak a mintegy hatvanezer embernek a jókedvét, aki a Rostiljada nyitására érkezett.

A hét napig tartó ünnepre a szervezők az idén több mint félmillió embert várnak otthonról és külföldről, hogy megkóstolják a Szerbiában fogalommá vált, a dél-szerbiai Leskovacról elnevezett rostonsülteket - kolbászokat, csevapcsicsákat (különböző fűszerezésű húsrudacskákat), pleszkavicákat (húspogácsákat) és kebabokat (a legkülönbözőbb húsokból készült húsnyársakat). Ezekhez természetesen bőven lesz bor és sör, és a városba gyűlnek a szerb mulatságok elengedhetetlen szereplői, a pezsdítő zenét szolgáltató rézfúvós zenekarok is. A roston sütők idén is versenyeznek egymással, mint ahogy nem marad el az új rekordméretű pleszkavica elkészítése sem. A tavalyi - amelynél a szabályok szerint az idén nagyobbat kell készíteni - 138 cm átmérőjű volt és 53 kilót nyomott.

A rostonsült mellesleg nem egy a sok étel közül Szerbiában, hanem az életforma elengedhetetlen része.
Talán a Vajdaságot leszámítva nincs az országnak olyan része, ahol családi ünnep, összejövetel végbemehetne különböző rostonsültek nélkül. Ráadásul a háziaknak nem is kell bajlódniuk vele, mivel nincs az a magára egy picit is adó szerb hentes, aki ne gyártaná tömegével a roston sütésre alkalmas húskészítményeket, és akinek a boltjához ne lenne hozzáragasztva egy kis bódé, benne a hosszú, faszénnel megtöltendő tepsivel, ahol a vevőnek a megbeszélt időre el is készítik a rendelést.
Indokolt hát, hogy a jeles ételnek évente visszatérő fesztiválja legyen a fesztiválokat egyébként is igen kedvelő országban, ahol a kulináris örömöknek más hasonló ünnepei is vannak.

Ünnepek ünnepe

A belgrádi sörfesztivál egyben majdnem egy hétig tartó zenei esemény is, ahol napi huszonnégy órán keresztül váltják egymást a szerb és a környező országokból érkezett énekesek és zenekarok.
A közép-szerbiai Mrcajevciben minden szeptemberben a töltött káposzta és az esküvői káposzta néven ismert fenséges szerb étel hívei gyűlnek össze. Az utóbbit nyolcvan-száz literes agyagkorsókban készítik, amelyekbe rétegezve kerül a negyedelt savanyított káposzta és a különböző - jó részt füstölt - húsok, hogy lefedve, néhány centis parázságyon majd' tíz óra alatt főjön meg a pazar étel.
Tél vége felé, márciusban, amikor azért még elég hűvös van ahhoz, hogy szabadban ne olvadjon ki a zsír az oldalszalonnákból, a vajdasági Kacarevóban, Belgrádtól nem messze elkezdődik a Slaninijada, a szerbek által ugyancsak igen kedvelt szalonnák ünnepe. Ennek szervezői az idén jubileumot ültek - huszonötödször tartották meg a tele has koleszterinszinttel mit sem törődő kedvelőinek ünnepét.
És végül ott van mindezen rendezvények esszenciája, az ünnepek ünnepe, ahol vájt fülű zeneszeretők és evésben tobzódni imádó haspókok egyaránt megtalálják azt, ami szívüknek és érzékszerveiknek kedves. A szerb rézfúvós zenekarok versennyel összekötött többnapos ünnepére ma már Európa minden zugából ezrével sereglenek az emberek, és hallgatják a számtalan együttest, amelyek mindegyik azt az álmot dédelgeti, hogy egyszer olyan hírnévre tesz szert, mint Guca örökös bajnoka, a Magyarországon is rendkívül népszerű Boban Markovic.

[mti]