Ősrégi receptúra alapján dolgozzák fel a zamatos szatmár-beregi gyümölcsöt (1. rész)

Nem túlzás: világsikerrel büszkélkedhet a Tarpai Manufaktúra Kft., amely az egykori falusi hagyomány szerint, dédnagymamáink féltve őrzött receptjei alapján dolgozza fel exportra a híresen zamatos szatmár-beregi gyümölcsöt. A napfény által az ország keleti határvidékén kétszeresen érlelt almából, birsből, kajszibarackból, körtéből, meggyből és királylányka szőlőből különleges lekvárokat, illetve gyümölcspárlatokat készítenek, amelyeket már három kontinensen keresnek az ínyencek. A régi, manufakturális körülmények között gyártott ötven féle, Tarpa márkanéven forgalmazott termék valóságos fogalom lett Európában, Amerikában és Észak-Afrika országaiban.

A Tisza partján fekvő, ezeréves múlttal rendelkező Tarpa környéke évszázadokkal ezelőtt is híres volt a gyümölcstermesztésről és feldolgozásról. Egy 1755-ből fennmaradt írás "a leggyümölcsösebb helyként" említi a települést, kiemelve: "a lakosok nem szántással, hanem gyümölcs hordozással keresik kenyerüket, melyből szép hasznot vesznek". A gyümölcs egy részét a környéken élők házi receptek alapján, saját maguk készítette eszközökkel fel is dolgozták, s a régi vásárok keresett terméke volt a cserépedényben árult szatmári szilvalekvár és a fonott üvegben, butykosokban kínált szilvapálinka. A régi öregek szerint a termékek különösen finom ízét a nap adta, amely - mint állították - "kétszeresen érlelte nyár végén, ősz elején a szatmár-beregi táj gyümölcseit". Úgy magyarázták: a közeli Kárpátok hegyeiről visszaverődik a nap fénye, így a sugarak duplán érik a gyümölcsfákat, növelve gyümölcseik zamatosságát.

Aranyérmek Párizsból, Németországból és Bolzanóból

A hagyományos gyümölcsfeldolgozás a múlt század végén a tradicionális recepteket még ismerő öregek kihalásával azonban egyre inkább a múlt homályába veszett, mígnem két magánbefektető 1995-ben el nem határozta: létrehozzák a Tarpai Manufaktúra Kft.-t, üzemet építenek és a manufakturális körülményeket megtartva, folytatják az ősök lekvár- és pálinkafőző tevékenységét.

A tarpai üzemben készült szilvalekvárt és szilvapálinkát négy évvel később, 1999-ben Kiváló Magyar Termék díjjal tüntették ki, egy év múlva a baracklekvár, majd további egy esztendővel a mézes dió is megkapta az elismerést. A külföldi piacokon is hódítani kezdett a tarpaiak terméke, 2002-ben Párizsban a teljes lekvárcsalád - a szilva mellett a meggyből, barackból és birsalmából főzött is - kiérdemelte a Sial d' Or aranyérmet. A 2006-os évben egy bécsi kiállításon nyert ezüstérmet a manufaktúra szilvapálinkája, bronzérmet pedig a kajszibarack pálinkája. Egy évvel később a Német Mezőgazdasági Minisztérium aranyéremmel díjazta a tarpai bio dióolajat, 2009-ben pedig az olaszországi Bolzano arany medálját érdemelte ki a szabolcsi almapálinka. A tarpai üzemnek ma már a hagyományos lekvárok és pálinkák mellett bio termékváltozatai is a piacra kerültek, továbbá érlelt és úgynevezett ó pálinkákat is gyártanak. Az utóbbiakat hároméves érlelés után palackozzák. Több termék eredetvédett, ami tovább emeli egyébként is jelentős piaci ázsiójukat.

Százszázalékos lekvár "nem tudom" szilvából A termékek sikere - vallják a társaság vezetői és dolgozói - a zamatos, egészséges, friss gyümölcs, valamint a hagyományos, évszázados népi receptek használatában van. A híres tarpai szilvalekvárt a Szatmár-beregi síkságon és a Tisza árterületein honos Penyigei kékszilvából, vagy ahogy a helyiek emlegetik, a "nem tudom" szilvából főzik. Az igazinak a 100 százalékos gyümölcstartalmút tartják, s ahhoz semmilyen adalék anyagot, vagy tartósítószert nem használnak. A hagyományos eljárás során - ahogy azt réges-rég a falusi házaknál is készítették -, a gyümölcsöt megmossák, kimagvazzák, felezik, majd réz-, vagy zománcozott üstbe rakják és hosszú órákon át lassan főzik, amíg a massza "öreggé" nem sűrűsödik. Az üvegbe rakott lekvár teteje "bőrösödik", s a légmentes réteg megőrzi a minőséget, egészen a felhasználásig. Ezt a lekvár főzési módot bárki otthon kisebb edényben is kipróbálhatja, persze, mint minden, nagy tételben, egy teljes üsttel, üstházban, szabadtűzön főzve az igazi - mondják a beregi falvak háziasszonyai. Az "édesszájúaknak" cukrot is tesznek a készülő lekvárba, ebben az esetben a felhasznált gyümölcs 85 százalék arányú, míg a további 15 százalékot az édesítő adja. S a szilva mellett meggyből, sárgabarackból és birsalmából is főznek lekvárt Tarpán, sőt bio lekvárokat is készítenek. Az utóbbiaknál a 100 százalékos gyümölcstartalmú szilvalekváron kívül akácmézzel ízesítik a sárgabarackból, meggyből és a birsalmából főzöttet. Az ugyancsak híres szabolcs-szatmár-beregi akácmézet 15 százalék arányban keverik a 85 százalék mennyiségű gyümölcshöz.(folyt.)

[mti]