Kilencven éve nyitott a Gellért

A budai Duna-part reprezentatív szállodájának közvetlen elődjét akkor kellett lebontani, amikor 1894-ben a millenniumi ünnepségre készülő és szépülő fővárosban a Ferenc József híd, mostani nevén Szabadság híd építése miatt szükségessé vált a terület rendezése. Az I. világháború után 1918. szeptember 24-én, Gellért napján nyithatta meg szecessziós kapuit a Szent Gellért Szálloda és Gyógyfürdő.

[MTI] Tündérpalotának, csodaalkotásnak, Budapest gyöngyének nevezte az akkori sajtó a monumentális épületegyüttest. A szálloda elegáns előcsarnokából és galériájáról nyíltak az iparművészeti alkotásokkal díszített társas helyiségek, a női szalon, az író és az olvasóterem - emlékeztet a régmúltra a szálloda saját házi "históriája". A hallból juthattak a vendégek a szálloda nagy éttermébe. Üzemelt még egy nyilvános étterem is, nyitott terasszal és egy, a tér felé kialakított vendéglő is.

A szálloda négy emeletén 176 szoba fogadta a vendégeket, sokhoz tartozott erkély vagy terasz. A szobák nagy részében már működött a telefonhírmondó. A fürdőszobákba szénsavas, hideg, termálvizet szállítottak a csövek. A személyzet hívására fényjelzők szolgáltak, hogy a csengő hangja ne zavarja a vendéget.

A szállóvendégek egyre több szolgáltatásban részesültek: 1927-re elkészült a hullámfürdő, 1933-ban egy téli úszócsarnokot alakítottak ki, nyitható tetővel, 1934-ben megnyílt a légbuborékos pezsgőfürdő.
A Gellért konyhája mindig attrakció volt. Az éttermeket a legismertebb fővárosi vendéglősök bérelték, először Frenreisz István, majd Gundel Károly. Az élő cigányzene nem hiányozhatott soha, hozzátartozott a hangulathoz. A két világháború közötti időszakban volt a fénykor, ekkor vált igazi Grand Hotellé a Gellért - vélik a szakemberek. Számos kongresszust és bált rendeztek itt.

A II. világháborúban jelentős károkat szenvedett a ház, de rövid idővel a háború után 50 szobával megnyílt a szálloda. A hetvenes évekig itt laktak legszívesebben a külföldre szakadt magyarok és a világ minden tájáról Budapestre érkező művészek.

- Itt vezették be az olyan, akkor még újdonságnak, luxusnak számító szolgáltatásokat, mint a minibár, viszonylag széles italválasztékkal. A szálloda saját gépkocsija szállította előzetes megrendelésre a vendégeket a reptérre vagy akár Bécsbe, és itt fizethetett először a vendég saját országának valutájával - tudtuk meg Szelényi Andrástól, a szálloda igazgató-helyettesétől, aki 40 éve dolgozik itt.

A szálloda egyik legendás vezetőjének szobájának falán olvasható egy felirat: "Szállodában szeretne aludni vagy a Gellértben?" Sok dolgozó több évtizedet töltött itt el. A vendég bizton tudta, ki fogadja őt az ajtóban, ki takarít az emeleten és ki szolgálja ki őt az étteremben. Magas volt a törzsvendégek száma, akik ha Budapestre jöttek, csak itt akartak megszállni és akiknek minden kívánságát ismerték már.

A ház történetéről könyvet írt Rubovszky András, aki évekig volt a ház igazgatója, felsorolva a legizgalmasabb sztorikat, a híres vendégeket. Közöttük rövidebb-hosszabb ideig a Gellértben lakott többek között David Ojsztrah, Maximilian Schell, Yehudi Menuhin, Páger Antal, Turay Ida, Andrew Lloyd Webber, Richard M. Nixon és Otto von Habsburg. Róluk szobákat neveztek el azóta a szállodában.

Arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e a hotel életét a metróépítés, Szelényi András azt válaszolta:
- Maga a metróépítés nem, de a megközelítés bonyolultabb, és a daruk, valamint más építőgépek látványa sem éppen ideális panoráma. Jelentősebb problémát okoz a Szabadság hídon végzett zajos munka. Ezek a munkaműveletek egész nyáron folytak. A homokfúvás, amelyet a híd megtisztítására végeztek, ugyancsak sok panaszt eredményezett. Igaz, ha egyszer készen lesznek a munkákkal, akkor a tér - és a majdan megszépülő szálloda, a fürdő - vonzó, izgalmas idegenforgalmi csomópontot képez.

A szálloda épületére is ráfér, hogy ismét eredeti pompájában ragyogjon - erről már évek óta beszél a szakma, de a munkálatok megkezdésének ideje még nem ismert.