Herculaneum sosem látott kincsei

Herculaneum újra fénykorát éli: a régészek hároméves munkával olyan sosem látott kincseket varázsoltak elő a láva alá temetett ókori város feltárása során, amelyek a remények szerint jelentősen fellendítik majd a látogatók számát.

[MTI] A Vezúv nem válogatott: i.sz. 79 augusztusában forró lávával borította be Pompeit és Herculanumot is. Ám míg tavaly két és félmillió turista koptatta a feltárt Pompei kockaköveit, Herculaneum régészeti leletei jóval kevesebb érdeklődőt vonzottak.

A Herculaneum, a feltárás három évszázada című kiállítás először tárja a közönség elé a föld mélyéből előkerült szobrokat. Az első alkotások a XVIII. század elején, a Bourbon Károly király uralkodása idején ásott feltáró alagútból kerültek elő, de az utóbbi évtizedek tudományosan megalapozottabb régészeti kutatásai is jelentős felfedezésekkel gazdagították a gyűjteményt.

Az április 13-ig a nápolyi Régészeti Múzeumban megtekinthető tárlat Herculaneum művészeti kincsestárának széles kínálatát vonultatja fel remekmű színvonalú apró bronzplasztikáktól az óriási márványszobrokig.

Sok műkincs került elő az arisztokrata "Papirusz villa" épületéből, amely papirusztekercsekből álló tekintélyes könyvtáráról kapta elnevezését. A kiállítás legszebb darabjai közé tartozik a részben már feltárt házból származó bronz atlétapár. A két futót a start előtti pillanatban örökítette meg az ókori művész.

A Herculaneumot elöntő láva néhány bútordarab és más fából készült háztartási eszköz tökéletes "öntőformáját" is megőrizte az utókor számára. Először mutatják be azt a kis textilmaradvány-gyűjteményt is a látogatóknak, amelyet tavaly nyáron találtak a régészek egy termálfürdő feltárási munkálatainak szomszédságában.

"Tudtuk, hogy valami nagyon törékeny, szinte tapinthatatlan dolog került a kezünkbe. A restaurátorok csodát műveltek, amikor a laboratóriumban rendkívüli türelemmel elkülönítették a fonalszálakat" - lelkesedett Maria Paola Guidobaldi, a herculaneumi ásatások igazgatója.

A kiállítás vége felé férfiak, nők és gyermekek műanyagból újraöntött csontvázai mesélnek életük utolsó pillanatáról, amely a tengerparton érte el őket, ahová a víz felől érkező segítség reményében menekültek az izzó lávafolyam elől. A tengerparti feltárás az ásatások legújabb szakaszában kezdődött.

Az értékes leletek zöme továbbra is a föld alatt pihen: a régészek még nem jutottak el a városközpont, a fórum jellegzetes polgári és vallási épületeihez.