Die Presse: miért nem örülnek a schengeni nyitásnak Nyugaton?

Miért van az, hogy most, amikor tulajdonképpen mindenkinek ujjongania kellene, mert végre megszűnnek az Európát elválasztó utolsó korlátok is, a szabadság fölötti örömöt csak az egykori keleti blokk országaiban érzik, Nyugaton ellenben nem? - teszi fel a kérdést pénteki vezércikkében a Die Presse című konzervatív osztrák napilap.

[MTI] A szerző szerint a kelet-európaiak örömujjongása érthető, hiszen számukra a schengeni nyitás a szabadság felé vezető végső lépést jelenti. Talán a határ innenső oldalán azért nem éreznek ebből semmit, mert számukra a szabadság magától értetődő, ám önbecsapó adottsággá vált - veti fel a nyugati közvélemény hozzáállását boncolgatva a vezércikk szerzője.

"Ideát szinte alig van tiltakozás, amikor a rendőrséget újabb és újabb lehetőséggel ruházzák fel. Belenézhetnek az adatainkba és az üzeneteinkbe, lehallgathatják a mobiljainkat. Most, amikor a kommunista elnyomás rémképe lassan a feledésbe merül, hallgatagon elfogadjuk személyes szabadságunk korlátozását. Az ezzel ellentétes irányzatok, mint például a Keletre való utazás váratlan lehetősége, csak ingerültséget vált ki"

- húzza alá a cikkíró, utalva arra a közvélemény-kutatási eredményre, amely szerint az osztrákok csaknem kétharmada elutasítja a keleti határok lebontását.

Megítélése szerint a szabadság utáni sóvárgást Nyugaton felváltotta a biztonság és az erős állam utáni vágy. Az óhaj nem csak a globalizált világ által kikényszerített kemény versennyel szembeni védekezésre vonatkozik, hanem érinti egy vélt gonosszal szembeni átfogó biztonságra való törekvést is. Az emberek elfogadják, hogy a terrorizmus elleni harc jegyében aláássák eddig alapvetőnek tartott szabadságjogaikat. Az osztrákok többsége azért szeretné, hogy a rendőrség és a hadsereg addig maradjon a határ mentén, ameddig csak lehet, mert fél attól, hogy a beutazó kelet-európaiak révén megugrik a bűnözés.

"Ami itt történik, az nem kevesebb, mint a teljes átfordulása azoknak a fogalmaknak, amelyeket a hatvanas-, hetvenes- és nyolcvanas években alkottunk az értékekről. A félelem és a biztonság utáni vágy rátelepül egy korábbi társadalmi alapkonszenzusra, nevezetesen arra, hogy a személyes szabadság a legfőbb jó, amelynek a határai addig terjedhetnek, míg más jogok érvényesülését nem sértik"

- áll a Die Presse vezércikkében.

A szerző szerint most, amikor végre szabaddá válik az utazás, és a belső határok megszűnésével egy egész kultúrtérség nyílik meg, teli vendégszerető emberekkel, az osztrákokban mégis az a benyomás keletkezik, hogy jobb lesz inkább beszögelni az ablakokat, kulcsra zárni az ajtókat, és leszedni a ruhákat a szárítókötélről.

"A probléma azonban nem biztonságtechnikai, hanem mentális. A biztonságot ma értéknek tekintjük, a szabadságot azonban nem. Majd akkor fogjuk újra értékelni, ha már semmi sem marad belőle"

- fejeződik be az írás.